Hétvégén lementünk Balatonfüredre miniszabizni egyet Emberemmel. Imádjuk Füredet, rengeteg élményünk fűződik ide, többek között az összejövetelünk is, úgyhogy itt mindig átjár minket egy kis nyálas romantika <3

Na de a blog nem erről szól, szóval próbálok a kajás vonalon megmaradni, de azért ajánlok pár helyet is, hátha valaki arra jár. :) 

(Kép forrása: probiort.hu, a paic honlapja, mert sajnos mi nem készítettünk itt képet)

Mi a reggelt általában a füredi piacon kezdjük. Korán, hogy Párom hozzájuthasson a friss Vázsonyi kiflihez! Ez fontos! és általában úgy néz ki, hogy ő vágtat előre, én meg futólépésben próbálom tartani a tempót. Minél közelebb vagyunk a bolthoz, annál nagyobb az igyekezet...sötét-sötét felhők gyülekeznek...már már látom ahogy emberem előtt felsejlik a kép, ahogy épp az utolsó kiflit markolja ki valaki a ládából. Odaérünk. Felhők el, nap kisüt, Emberem boldog. Kiflit majszol. A világban minden rendben van.

Nyáron levisszük a kaját a strandra és a balatont nézve megreggelizünk, de most még az eső is csepergett, szóval bevásároltunk gyümölcsből, zöldségekből, savanyúból, egy őstermelő bácsitól vettünk jó négy ujjnyi füstölt sonkát is másnapra. 

Majd a piac előtti fabódéból vettünk két szaftos sült kolbászt, ami mellé elővettük a savanyút, a zöldséget és olyan fejedelmi lakomát csaptunk ott a piac alumínium asztalán, hogy volt aki odajött megkérdezni, honnan szereztük be a kajánkat. A piacos kávézóból a végén ittunk két presszót, majd jóllakottan hazavittük a maradékot. 

Mivel reggel még borult, esős idő volt, elhatároztuk, hogy elmegyünk Tapolcára, a tavasbarlangba. Ugyan kb 45-50 percnyi autóútra volt, de mivel pesti vagyok, most voltam hozzá legközelebb, úgyhogy nekivágtunk. 

Részemről nem bírok betelni a Balaton környéki tájjal. Végigautózva a kanyargós, szőlő övezte utakon, olyan nekem mint egy mini Toszkána. 

Tapolcán a tavasbarlangba 30-asával engedik be az embereket és a csónakázás előtt végig kell menni egy vezetésen. A pasi ugyan nagyon infotainentben nyomta, de - lehet csak azért, mert olyan szülőktől származom, akik a múzeumban az utolsó cserépedény sztoriját is elolvasták, felnőtt koromra zsigerből tiltakozom az ilyen szituk ellen - mi leszakadtunk a csoporttól és előre mentünk a csónakos részhez. Ennek köszönhetően egyrészt nem kellett sorba állni csónakért, másrészt szinte üres volt a tavasbarlangnak ez a része, így nagyon meghitt és nyugodt élmény volt.

Ezt aztán még nagyobbra értékeltük, miután hallottuk, hogy mögöttünk megérkezett a csoport és az egyik vízre szálló család legfiatalabb tagja előtt világossá vált, hogy a tavasbarlang nem egy olyan hely, ahol fürdőzni lehet, így végigüvöltötte az utat - ami a barlang akusztikájának köszönhetően, mindenkihez elért.

De ekkor mi már kiszállóban voltunk:)

Visszafele egy tábla jelezte, hogy balra fordulva megnézhetjük Monoszlón a Hegyestűt. Tök jó látvány. Kis ösvény vezet fel a tetejére, ahonnan gyönyörűen belátni a Balatont és a Tanúhegyeket.

Mire visszaértünk Füredre, már megéheztünk, meg kedvünk támadt inni is valamit, így busszal elmentünk a Söptei pincébe. Itt a kiszolgálással volt némi gond: még az ételrendelés előtt nagy szomjasan rendeltünk egy pohár habzóbort, amit aztán el is felejtettek kihozni. Úgy alapjáraton nem jöttek gyakran, még ha üres pohárral ültünk is. Mégis tök szimpatikusak voltak és a kaja meg a borok egyszerűen annyira finomak, hogy mindenért kárpótoltak. Úgy jöttünk el, hogy ettünk egy iszonyat jót, amihez nagyon finom borokat sikerült kóstolgatni. 

Én vaddisznó tarját kértem salátával, Párom pedig vaddisznó burgert, amihez a bucitól elkezdve a ketchup is házilag készül. Ő azt mondta, élete egyik legjobb burgerét ette itt, de az én tarjám is isteni volt. 

A Söpteitől egy vagy két megállót mentünk busszal a Jásdi pince borteraszáig. Igazából gyalog egyszerűbb lett volna, de azt hittük, messzebb van. Meg a buszmegállóban elbeszélgettünk a tök segítőkész helyiekkel, akik szintén a buszra vártak. 

A Jásdi borterasz valamivel jobban kitalált, mint a Söptei és a kilátás is hatásosabb. Leginkább azt mondanám, hogy egy kis ízléses french chic jellemzi. A kiszolgálás is gyorsabb, ugyanakkor a borok nekem a Söpteiben jobban ízlettek. Illetve ott alacsonyabb árkategóriában is lehetett finomat inni, itt meg inkább a drágább borok voltak nagyon finomak. Itt is kóstoltunk pár pohárral, majd hazafelé vettük az irányt. 

A busz még jó egy óra múlva jött volna, így elindultunk gyalog, stoppolva. 

Úgy negyed óra után egy keresztény kisbusz vett fel minket, akik épp Füredre mentek. Stílusosan a templomnál kiszálltunk és lesétáltunk a Hatlépcsősbe, ahol aztán jól berúgtunk:)