Avagy hogyan szerettem meg a Paleot...

"Akkor mit ehetek?" - tört ki belőlem a kétségbeesett kérdés, amikor először találkoztam a paleo étrenddel. Miután PCO szindrómát és inzulinrezisztenciát állapítottak meg nálam, az orvos tanácsára cukormentes, lowcarb diétába kezdtem, heti 3-4 edzéssel. Azonban a diéta nem hozta meg a remélt javulást. Szerintem azért nem volt hatásos, mert a diéta tulajdonképpen nem sokban különbözött az addigi étrendemtől. Előtte is hasonlóképpen étkeztem, mozogtam, maximum néha azért egy desszertnek vagy péksütinek nem álltam ellen.  Tehát az étrendbeli változás nem volt olyan jelentős, hogy a szervezetemben is elinduljon valamilyen változás. Így 3 hónap lowcarb és cukormentes diéta után az orvosom lehangolóan datálta, hogy semmi változás nem történt. Ekkor döntöttem el, hogy radikálisabb változtatásra van szükségem, hiszen miért is várnám el a változást, miközben szinte ugyanúgy csinálok mindent:).

Ekkor találkoztam először a Paleoval. Én elég szkeptikus vagyok a szélsőséges diétákkal szemben, mert szerintem tarthatatlanok és éppen ezért, nem hozzák meg a várt eredményt, de erősebb volt az ellenállás a gyógyszert illetően…meg visszhangzottak a fejemben az orvos szavai a gyógyszerrel kapcsolatban, miszerint „ lehet nem kell egész életemben végig szednem”…ilyen kilátásokkal gondoltam megpróbálom, max nem jön be és akkor indulhat a gyógyszerkúra.

Szóval belevágtam. Az eleje nem volt egyszerű, az biztos. Nekem, aki alig evett húst és imádtam a sajtokat, nagyon nehéz volt a váltás, de megvolt a motivációm.

Hullámvölgyek közepette kezdtem egyre inkább átlátni a paleo elveket, hogy mit lehet és mit nem. Kezdett összeállni a rendszer és kezdtem magam otthonosabban érezni a szituációban. Azt nem állítom, hogy ekkor még szerettem…nem. Az hogy mindig előre kell gondolkodni, hogy ha a városban ér az éhség, csak magokat rágcsálhatok, ha étterembe megyek én vagyok a finnyás, amiért sajt nélkül kérem a töltött húst, hogy mindenki azt kérdezgeti tőlem, hogy „ezt lehet, és ezt, és azt sem” meg hogy „Úúúristen, hogy bírod”, de ez van, ezt kell szeretni, legalábbis én inkább ezt szeretném, mint a gyógyszert. Ugyanakkor emellett ott van a párom, a családom támogatása, akik odafigyelve olyan dolgokat próbálnak készíteni, amit én is ehetek.  Akik eszik velem a paleo tortát a családi ünnepségeken, keresik nekem a helyeket, ahol hozzájuthatok alapanyagokhoz. Ezek mind csak erősítenek, hogy meg tudom csinálni.

Aztán pár hónap után elmentem nőgyógyászhoz, aki mondta, hogy igen, a tüszők még ott vannak, azonban van köztük egy érett is, ami arra utal, hogy van ovulációm. Alig tudtam betelni az örömmel…aztán amikor megjött rendesen a menstruációm…aztán amikor az IR vizsgálat eredménye negatív lett…Nem tudom azt mondani 100%-ra, hogy csak a paleo volt, mert mellette tornáztam, Aviváztam, de engem meggyőzött!

Most várok még pár hónapot, míg újra megyek nőgyógyászhoz, hogy megnézzük, a ciszták felszívódtak-e mind. Addig pedig szorgalmasan paleozom.

Röviden ez a sztorija annak, hogyan szerettem én meg a Paleot:)